Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A cicire van igény Szívhang, Tóth Erzsébet, Magyar Hírlap, 2007. március 7. Nincs benne lélek – hirdeti ki anyám a legfelsõbb ítéletet, amikor elolvas ezt-azt, amit odaadok neki néha, hogy ne mindig csak engem olvasson, tudjon tájékozódni. Ezt mostanában rám is mondja, hogy nincs bennem lélek. Na most. Már hogy a radai rossebbe lenne, amikor nincs? Amikor a lelket megölték, elvették, beszedték, lesarcolták, kiszívták a lélekvámpírok, honnan a ménkûbõl szerezzek én lelket akkor. Volt pedig, köllött lenni valahol, ha jól emlékszek, a nyolcvanas évek elsõ felében még megvolt. Meg minek is lenne, nem sokra mennék most azzal a sok lélekkel, nem köll az most senkinek, hogy mondjam egyszerûen, hogy ne fájjon, a lélek nem divat, na. Hogy aztán hova lett az a ménkû sok lélek, amit belõlünk eltüntettek, azt ugyanúgy nem tudja senki, mint hogy az a rengetög pénz, amit elszednek tõlünk, az hova lött. Csak horda a szegény embör a költségvetís feneketlen bendõjébe az adót, a díjat, a különadót, az elvárt adót, már csak még a soványsági adót nem vezették be, csudálkozom, hogy nem jutott még eszökbe. A római császárok beszedték azt is, tudniillik, aki sovány, az nem eszik annyit, mint a kövér, ezért több pénze marad, fizesse be adóba. Bár én le vagyok maradva, meg nem is igön érdekel, lehet, hogy mán ezt is szedik tõlünk, a lelkünket veszik el, akkor mit érdekeljen még külön a pénz is? Mostan a lélek nem divat, tudja ezt minden iskolás gyerök, ha ugyan vannak még iskolák, mert orvosra, tanítóra, vasutasra, postásra nincs pénz, ki ne tudná, annyit nyomják a sódert róla, hogy a kénköves ördög vinné el õket. Nincs pénz ruhára se, ilyen világot élünk, egy olyan szegín lányt választottak most is maguk közé szóvivõnek a vén kujonok, akin alig van bugyi, no de legalább késõbb nem éri õket meglepetés. Van ezek között a nõcik között egy Annácska nevû, õ sokkal jobb választás lett volna, ha már a televízió a merítési alap. Egy: Annácskától fölösleges is lenne elvárni, hogy vegyen föl több göncöt magára, kettõ: neki nagyobb a melle. Hogy mi mindenje nagyobb még neki, arra most nem térek ki, de hogy a szót jobban tudná vinni bárkinél, arra mérget veszök. Múltkor is azt kérdi tõle valami Henrik: Szóval úgy gondolod, a bulvárra van igény? Nem, a cicire van igény. Arra nagyon – mondja Annácska kerek perec, minek tovább csûrni-csavarni. Aztán jövõbeli elképzeléseirõl faggatták, õ meg aszongya: egy kicsit színésznõsködni fog, aztán meglátja. Hogy képzeled, hogy csak úgy színésznõsködsz, nem gondolod… Kérdezne valamit egy Claudia nevû, de Annácska megint nagyon karakán. Nem, miért, te mit csinálsz, riporterkedsz, színésznõsködsz. Nem? Erre aztán mindenki jól befogta a száját. Én mondom, lesz még belõle kormányszóvivõ, de ezeknek nincs annyi eszük, hogy õtet alkalmazzák, ott van nekik az a soványka másik, ki tudja, ki az ördög valaga a pereputtya. Na, majd kapok én anyámtól lelket, ha ezt elolvassa, már dugdosnom kell elõle a cikkeket, nem bírná azt a sok durvaságot elviselni, amit kénytelen vagyok alkalmazni, hogy az idõknek megfeleljek. Múltkor kínomban már elõvettem egy régi könyvet, de jól választottam, Ének a búzamezõkrõl volt a címe, írta Móra Ferenc, az Isten áldja meg érte, azóta is be vagyok aranyozva a csudálatos szavaitól, el se tudok szakadni tõlük. Tóth Erzsébet költõ, író A cicire van igény, Szívhang, Magyar Hírlap, 2007. március 7.